Az örökbefogadás kutya menhelyről nem olyan, mint a mesében és őszintén egyedül nem is vagyunk alkalmasak arra, hogy egy traumákon átment állaton segítsünk. Akkor is nehéz segíteni, ha közös nyelven beszélünk a másikkal, nem hogy másik fajnak, ahol nagyon sok a vakfolt és a kérdés.

Minden nap egy újabb kihívás, egy újabb trauma feltárása amin dolgozni kell. Az egy tündérmese, hogy a mentett kutya majd azonnal hűséges és kötődő lesz, mert te megmentetted őt a ketrectől és attól, hogy EGY legyen és ne másik 427 kutyával kelljen osztozni a mindennapi szeretetért, melyet egy menhelyen dolgozó biztosít.

Rossz napokat élünk, a gazdaság zuhanó repülésben tart valamerre, az anyagi javak hajkurászása egy jobb és teljesebb élet reményében már annyira beleitta magát a mindennapokba, hogy nem tudsz túl látni ezek felett. A kutyakaják mínősége és ára akár a társadalom szétszakadt. Nem tudsz kiigazodni a marketing maszlag és a jobbnál jobb tanácsok között.
A piacon bármit meg tudsz venni, de vajon mi jó a kutyádnak? Mi a jó a tárcadnak? Prémium, szuperprémium vagy az ismeretlen még nem befutott táp? De ezek eltörpülnek afelett, hogy egy tündérmesére vágytál, ami nem minden örökbefogadónak jut meg az első pillanatban.

Ha tovább vitorlázunk ezeken a hullámokon és gyűlnek a felhők, te egy örvényben, mert jól akarod táplálni a kutyád, véded az élősködöktől, veszed a jutalomfalatokat és mire észhez térsz az elektronikusan érkező üzenet szerint, az épp befolyt fizetésed nagy részét már el is költötted egy hűséges társat keresve. Aki bevirágozza az amúgy robotikus napjaid, de kiábrándulsz, mert bár megmentetted a négylábút és jobb sorsot kínálsz neki, ő mégis megharap, szétrágja a bútoraid lábát, ellopja a zoknikat a szennyesből és megugat….igen ez a valóság.

 

 

Minden kutya traumát él át, azzal hogy okkal vagy ok nélkül de az addig megszokott környezetéből mennie kellett. Elvesztette az emberekben a bizalmat, de ahogyan egy kedves ismerősöm mondta, a kutyák sok munkával újra tudnak majd bízni. de a munkát és az időt neked kell bele tenned. De vajon a robotikus hétköznapok és a terhelt kapcsolatok amikben élsz vajon lehetőséget adnak arra, hogy kiszakadj és egy törékeny kapcsolatot építs egy érző lélekkel?

Mentem a kutyákat. Folyton nézem az út szélét, hogy mikor bukkan elő egy könyörgő szemű éhes és barangolásában kiégett szempár. Nekem ilyen élményem nem volt és nincs. De a barátomon keresztül, aki az életét adja nap mint nap a nála lévő kutyákért én is befogadó lehetek. Mindig családból jött kutyát ad nekem, hogy a családommal egy szebb életre készítsük fel. Ez a legnehezebb feladat ideiglenesen megszerettetni magad és olyan törékeny egyensúlyt kialakítani, melyben a kutya már úgy érzi lassan bizhat. Építesz egy látszatot, várod hogy ne csak te szeress bele az ideiglenesedbe, hanem a családod is. És akkor felocsudsz, hogy csak felkészíted a védencedet, a szebb és boldogabb jövő reményében.

Sok kutyát készítettem fel az új életre. De Bent – magyar vizsla -, amíg élek nem felejtem, bár mindegyik távozása a szívemből vitt el egy darabkát. Amikor minden elcsendesül, ami ritka alkalom egy nagy családnál, eljátszom a gondolattal, hogy emlékeznek rám ezek a kutyák és amikor álmodnak a közös hónapokról mosolyognak. Nálam egyszerre egy mentett kutya volt az enyém mellett. Így alkottunk csapatot, a segítő csapatot, mert mindenki megmentésre, jó szóra és bizalomra vágyik.

 

A családom minden tagja részt vett a mindennapok menedzselésében. Megérezték a gyerekeim, hogy egy állatot megértve szeretni nem könnyű feladat. Ben más volt, mint a többi ideiglenes. Traumás volt. Bizonyos férfiak félelmet keltettek benne, elsősorban azok akik bajuszt viseltek. Figyeltem. Nagyon figyeltem. Drága és mindennél nyugodtabb és védelmezőbb apám, aki bajuszt visel, mikor belépett az ajtón benyomta azt a bizonyos piros gombot és azonnal felkerült a reaktív lemez és Ben csak játszotta, játszotta. Édesapám türelmesen beszélt hozzá, és nem adta fel. Én sem adtam fel.

Figyelésből jegyzetek születek, elemeztem őket és sokat beszéltem a barátommal a tapasztalatairól. Ezeket összegyúrtam és terveket készítettem, terveket, amelyek kiutat jelenthetnek, hogy kikerüljem a gomb benyomásának a pillanatát, és egy felépítsem a bizalmat, ami összeköt minket. Nem tagadom sok munka volt. Sok próbálkozás. Sok telefonálás, ami inkább az én bizonytalanságomról szólt, nekem volt szükségem támogatásra. Ben kinyílt. Napi tréningek. Napi sétálás, hah ezt azért túlzás így mondani.

Lucky, a saját családi weimari vizslánk sokat segített, mert türelmesen pátyolgatta Bent. Őt is megfogta valami Benben, mint a család nagy részét. Összeraktuk Bent. Bízott. Szeretett itt lenni. Szeretett Sami fiammal a puffban sziesztázni. Becsatlakozni a gyerekek focizásába. De csak akkor lehet egy kutyát örökbefogadni, ha mindenkinek a szívét elrabolta….sajnos ez nem így volt.
Eljött a búcsú. Igyekszem ezt a pillanatot nem felidézni. Felkészültünk, vagyis erre nem lehet felkészülni. A kocsi megérkezett. Egy férfi kiszállt a kocsiból, és Bennél nem kapcsolt be piros gomb. Odarohant. Öröm és bánat egyszerre járta át a lelkem. Ez egy hullámvasút, de nem kiszámítható, hogy mikor leszel fent és lent. A fájdalom átjár és búcsút intesz. Így történt.

Összetörtem, de a barátom ezt tudta, hogy így lesz. Mintha készült volna erre. Pár napra az utazásra pittyogott a telefonom. Egy kicsi kutya volt a képen. Még nem mertem jobban megnézni, mert a hiány elhomályosította a szemem, de már csörgött is a telefonom és azt mondta „7 hetes magyar vizsla, nem hall, jövő héten kellene elhozni”…Ő volt az én útmenti kis könyörgő szeműm. Igazán az első találkozás elrabolta lelkem, ami még sajgott, de az új feladatok szépen lassan elterelték a bánatról a szívem.

 

Marvin azóta is velünk él, és bár a hangunkat nem hallja, de a közös nyelvet amin beszélgetünk megtanultuk a hónapok során és nagyon jó társa Luckynak és a családnak.

Íme a 9 tanácsom Neked, ha menhelyről szeretnél kutyát örökbefogadni:

1. Menhelyen, ideiglenes szülőnél érdeklődj a kutya tulajdonságai felől. Tudj meg a legtöbbet a leendő kutyádról.
2. Érdeklődj, hogy mit tanult a menhelyen töltött idejében, mitől fél, mit szeret, mit eszik, milyen napirendje van.
3. Mit élt át, mit nem kapott meg az élettől korábban, miért váltak meg tőle?
4. Készülj fel az érkezésére, nem csak technikailag, hanem mentálisan is.
5. Keress magadnak olyan mentort, aki minden nap tud neked segíteni. Akiben megbízol, aki téged is támogat, aki veled van és „fogja” a kezed, hogy új életet kezdhess a kutyáddal (akár kutyaoktató is lehet).
6. Légy türelmes, következetes és JEGYZETELJ, hogy amikor a mentoroddal beszélsz teljes képet tudj adni az adott helyzetről amiben segítséget kérsz.
7. Építs bizalmat séma játékokkal.
8. Készítsd fel a tanulásra magadat és a kutyádat
9. Lassan haladj, még akkor is ha megjegyzést kapsz, hogy ennyi idősen a kutyának ezt már tudnia kéne.

A menhelyek megteltek, az adományozók száma megcsappant, a megmentendő kutyák száma hatalmas, a látogatók és örökbefogadók száma azonban alig pislákol. Készülj fel egy új típusú életre, egy olyan kalandra, ahol te lehetsz az írója egy lassan induló kihívásokkal teli nehéz és mégis a fellegekbe emelő történetnek, és fogadj örökbe kutyát!